Üres a petezsák
Ma volt a 0.ultrahang vizsgálatunk a Péterfy Kórházban.
Az UMC szerint 6+1 hetes terhes vagyok. A hasi ultrahangon látszódott egy szép, szabályos, üres petezsák. Reménykedtünk, hogy a hüvelyi ultrahanggal már megtaláljuk az embriót is, de sajnos nem így lett.
Óráknak tűntek a percek amíg a szonográfus kereste a (szabályos 10 x 8mm-es) petezsákban az embriónkat, nekem a torkomban dobogott a szívem és potyogtak a könnyeim. Azt éreztem, hogy ez nagyon nem jó jel, hiszen ilyenkor már életjelenségeket KELL, hogy lássunk, halljunk, de itt erről szó sem volt...
A férjem ott ült mellettem a széken, szorította a kezem és együtt néztük a velünk szemben lévő falra szerelt tévén a nagy üres semmit...
Minden tervünk, a határtalan boldogság egy pillanat alatt omlott össze...
Kaptunk egy hetet, hátha később fogant meg a kisbabánk és valójában még nem is tartunk ott ahol, és talán mégis van egy szikrányi remény...
Nyeltem a könnyeim és próbáltam arra gondolni hogy minden rendben lesz, de nem ment igazán. Rettegtem a tudattól hogy mégsem lesz kisbabánk, hogy mégsem leszek anyuka, mégsem leszünk szülők, hogy minden amit elterveztünk szertefoszlik és próbáltam keresni a miértekre a választ...
Miért velünk történik ez? ... aztán rájöttem, hogy nem adhatom fel. Ha van még remény hinnem kell benne hogy minden rendben lesz. Életem legnehezebb hete előtt állok, tudom.
Az UMC szerint 6+1 hetes terhes vagyok. A hasi ultrahangon látszódott egy szép, szabályos, üres petezsák. Reménykedtünk, hogy a hüvelyi ultrahanggal már megtaláljuk az embriót is, de sajnos nem így lett.
Óráknak tűntek a percek amíg a szonográfus kereste a (szabályos 10 x 8mm-es) petezsákban az embriónkat, nekem a torkomban dobogott a szívem és potyogtak a könnyeim. Azt éreztem, hogy ez nagyon nem jó jel, hiszen ilyenkor már életjelenségeket KELL, hogy lássunk, halljunk, de itt erről szó sem volt...
A férjem ott ült mellettem a széken, szorította a kezem és együtt néztük a velünk szemben lévő falra szerelt tévén a nagy üres semmit...
Minden tervünk, a határtalan boldogság egy pillanat alatt omlott össze...
Kaptunk egy hetet, hátha később fogant meg a kisbabánk és valójában még nem is tartunk ott ahol, és talán mégis van egy szikrányi remény...
Nyeltem a könnyeim és próbáltam arra gondolni hogy minden rendben lesz, de nem ment igazán. Rettegtem a tudattól hogy mégsem lesz kisbabánk, hogy mégsem leszek anyuka, mégsem leszünk szülők, hogy minden amit elterveztünk szertefoszlik és próbáltam keresni a miértekre a választ...
Miért velünk történik ez? ... aztán rájöttem, hogy nem adhatom fel. Ha van még remény hinnem kell benne hogy minden rendben lesz. Életem legnehezebb hete előtt állok, tudom.
