Megerősítették a héten elvégzett ulrahangon, hogy a babánk valóban lány. 2 hét alatt jó nagyot nőtt, ismét 4 nappal idősebb a méretei alapján.

Grow baby, grow!

Megjött a kombinált teszt eredménye is, alacsony kockázatúak lettünk, az élerkori 1:1389,  a véremben lévő βhCG és PAPP-A alapján a becsült kockázat a Down-ra és az Edwards-ra egyaránt 1:10.000 lett. Megnyugodtunk.

A 14.héten újra hánytam. Fájnak, néha leszakadnak a melleim, estére zombi vagyok.

Voltam védőnőnél, aki ugyan azon a véleményen van, mint a dokim (akiről eddig azt gondoltam, csak túl óvatos) miszerint menjek táppénzre, de minél előbb, mivel gyerekekkel foglalkozom, és ők hordják össze a legtöbb és legdurvább bacikat, ráadásul jön a betegeskedő időszak... elég sokat agyalok ezen, a napokban meghozom a döntést, bár az eszemmel tudom, hogy sokkal több észérv van a táppénz mellett, mint ellene.

A védőnő amúgy jófej, pozitív csalódás volt, nem beszélt sokat, ha kérdeztem válaszolt, de nem akart mindenhatónak tűnni mellettem. A rossz hír, hogy ő egy helyettes, és a sajátunkat majd csak januárban ismerjük meg. Reméljük hasonló jó benyomást fog kelteni.

Párnákkal alszom, mert nem találtam elég kemény és jó méretű, ám a csörgő hangjával őrületbe nem kergető szoptatós párnát a brendonban. De nem adom fel!!! Addig marad a két párna. A bal oldalamon fekszem, két lábam közt az egyikkel, derekam alatt félig a hátamat támasztva a másikkal. Most sokkal kevésbé érzem rokkantnak magam reggelente.

Érzem a babát. 

A dokim szerint nagyon korai, és biztos csak a bélmozgással keverem, de a viszonylag hosszú, terhesség előtti életem során ilyen fura "bélmozgást" még nem tapasztalam. A terhességem utóbbi egy-másfél hetében viszont annál inkább. De ki vagyok én, hogy felülbíráljam egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező orvos megítélését?! Így, ha érzem, csak mosolygok és halkan megjegyzem a férjemnek, hogy ismét bélmozgásom van. :)

Vettünk pár dolgot a babának. Nem nagy dolgokat, egy horgolt kiscipőt, pár bodyt, rugit, gatyót, zoknit, egy ágyneműt és egy anyaméh hangot adó, és zenélő, babaágyra akasztható pluss nyulat. Én nem vagyok az a típus, aki a hatalmas hasával, lógó nyelvvel, az utolsó pillanatban rohangál minden felé, mint a mérgezett egér. Egyrészt nehezen állok ellen a kísértésnek, főleg, hogy a lányos holmik borzasztó aranyosak, másrészt, mert csak.

Nő a pocakom. Amúgy sem voltam pocaktalan, de ez már más forma. Kidomborodik alul, átrendeződtek a dolgok odabent. Ennek örömére (vajon meddig fogom így megélni?!) rendeltem a h&m-ből pár kismama felsőt, mert a boltokban szánalmasan gyér a felhozatal. Holnap érkeznek a DPD futárral. 

Már "csak" keveseb, mint fél év van hátra a terhességből, de irtózatosan távolinak tűnik az április... pedig nagyon várjuk!