De a természet nem oldja meg

Felfoghatatlan, hogy most mindent meg kell tennünk azért, hogy a terhesség, amire ennyire vártunk, megszűnjön magától. A petezsák, amibe nem költözött embrió, lökődjön ki, hogy ne kelljen műtéttel befejezni a terhességet. Elég megrázkódtatás volt megélni azt, hogy mégsem lesz babánk, miért kell most még el is venni, miért nem tud magától elmenni, miért ragaszkodik hozzá ennyire a szervezetem? Másoknak dobogó szívű embriója hal el egyik hétről a másikra, és spontán elvetélnek, nekem egy üres petezsákom van, és mégis ragaszkodik hozzám.

De miért?

Feküdtem az ágyon és kértem, hogy menjen el! Most már nem maradhat, ne okozzon több fájdalmat és engedje, hogy túl legyünk ezen anélkül, hogy bele kelljen avatkozni...

 Újra olvasni kezdtem, keresgélni arról, mi segíthet ezen a helyzeten... megpróbáltam olyan dolgokat csinálni, amiket a terhesség alatt nem ajánlanak. Forró ülőfürdő, emelgetés, ugrálás... 

Teltek a napok, de nem történt semmi, a tüneteim is megvoltak. Aztán egy ismerős ajánlotta az Aviva  torna pánik gyakorlatát, ami meghozza a menstruációt. Elkezdtem keresgélni és mivel már előtte is sok jót hallottam az Aviváról, megpróbáltam egyedül elvégezni a gyakorlatot. 
Nem éreztem hatékonynak, ezért felvettem egy oktatóval a kapcsolatot, elmondtam neki mi a helyzet, hogy 7 hetes és 5 napos terhes vagyok de csak egy szabálytalan, üres petezsákom van, és műtéttel akarják befejezni a terhességemet, de én ezt nagyon nem szeretném. Hogy 1 hét haladékot kaptam, ha addig nem sikerül megoldania a "természetnek" mennem kell a kórházba, mert megműtenek. Nem volt újdonság számára a helyzet, meg is beszéltük. hogy ebben a maradék időben minden nap találkozunk és végigcsináljuk a gyakorlatokat, bár hozzátette, hogy elég előrehaladott már a terhesség, ahhoz hogy ez a gyakorlat hatékony lehessen, de ha ennyire nem szeretném a műtétet, akkor próbáljuk meg, veszteni valónk nincsen.

Kicsit megnyugodtam... ezután jött egy telefon, még egy óra sem telt el. Az Aviva oktató volt, mégsem vállalt el, azt mondta lehet, hogy már többet ártanánk a gyakorlatokkal nekem és egy esetleges későbbi terhességet is negatívan befolyásolhatja... Így azt javasolta, inkább legyek rajta túl minél hamarabb.

Nem kellett sokáig győzködni, én is így éreztem. Reménytelennek tűnt, hogy megoldódjon magától, így felhívtam az orvosom, hogy nem várom ki a haladéknak adott 1 hetet, szeretnék minél előbb túl lenni a dolgon. Másnap reggelre be is hívtak, hogy elvégezzék a műtétet.

Nem úszom meg. Rettegek, de tudom hogy így hamarabb jól lehetek és megpróbálhatjuk magunk mögött hagyni a történteket.