Kaptunk egy kis időt
Elmentünk a Honvéd Kórházba is, ahhoz az nőgyógyászhoz, akinél szülni szeretnék, illetve szerettem volna, azért, hogy megállapítsa azt, amit már egyébként is tudtam. De ez a protokoll, nem elég, hogy egyszer, egy orvos azt mondja ez a terhesség nem élő, legalább ketten kellenek hozzá.
Megmutattam az üres, szabálytalan petezsákos leletemet, rám nézett, azt mondta ne sírjak, ez most nem jött össze, de legközelebb sikerülni fog. Menjek be itt is egy ultrahangra.
Bemehettem soron kívül, kedves volt a szonográfus, kérdezett pár dolgot, azután ő is kereste hosszú perceken keresztül az ultrahanggal a nem létező embriót. Már egyre értelmetlenebbnek és fájdalmasabbnak éreztem a hercehurcát, a sok ultrahangot, kórházakba mászkálást... de muszáj volt, végig kellett csinálnunk. De minden hiába, ő sem tudott mást mondani, a petezsák tényleg összeesett, tényleg nincsen benne élő embrió és most már nem is lesz. Ez missed ab.
Tudtam mit jelent ez a kifejezés, mert rengetegszer láttam már leírva, hallottam olyan szomorú történeteket amik így fejeződtek be... de azt, hogy ennyire pontosan meg kell tapasztalnom mit is jelent... erre nem gondoltam.
Mikor kijöttem az ultrahangról az újabb leletemmel, akkor tudatosult igazán bennem mit vesztettünk...és kitört belőlem a sírás. A férjem végig ott volt mellettem, mondanom sem kellett semmit, fel voltunk már készülve arra mit fogunk hallani.
Újabb várakozás következett, most a nőgyógyászra. Mikor megérkezett, megnézte a legújabb leletemet, aztán rám nézett és azt mondta, ilyen korai szakaszban sajnos ez megtörténhet, nem ritka eset, sőt gyakori. Tél van, influenza szezon...
Még cisztám is van, a jobb petefészkemben.. szépen fenntartja a terhességet... De ha egyszer sikerült sikerülni fog legközelebb is, nem szabad összetörni. Beszéljünk meg egy időpontot, mikor tudok jönni a műtétre.
De én nem szeretnék még műtétet. Van rá esély hogy magától kilökődik még? A válasz: igen, jobb lenne, ha megtörténne.. 1 hetet még kaptunk, hátha a természet ezt is megoldja magától, ahogyan megoldotta azt is, hogy a beteg babánk ne születhessen meg.
Nem tudtam hogy jól döntöttem-e, de rettegtem a műtéttől... 1 hét nem olyan sok idő, de ha nem is megy el magától, legalább lesz időm még egy kicsit gyászolni, felkészülni arra, amire soha nem gondoltam. Hogy műtéttel kiveszik belőlem azt a valamit, ami a jövőbe vetett hitemet jelentette.
Megmutattam az üres, szabálytalan petezsákos leletemet, rám nézett, azt mondta ne sírjak, ez most nem jött össze, de legközelebb sikerülni fog. Menjek be itt is egy ultrahangra.
Bemehettem soron kívül, kedves volt a szonográfus, kérdezett pár dolgot, azután ő is kereste hosszú perceken keresztül az ultrahanggal a nem létező embriót. Már egyre értelmetlenebbnek és fájdalmasabbnak éreztem a hercehurcát, a sok ultrahangot, kórházakba mászkálást... de muszáj volt, végig kellett csinálnunk. De minden hiába, ő sem tudott mást mondani, a petezsák tényleg összeesett, tényleg nincsen benne élő embrió és most már nem is lesz. Ez missed ab.
Tudtam mit jelent ez a kifejezés, mert rengetegszer láttam már leírva, hallottam olyan szomorú történeteket amik így fejeződtek be... de azt, hogy ennyire pontosan meg kell tapasztalnom mit is jelent... erre nem gondoltam.
Mikor kijöttem az ultrahangról az újabb leletemmel, akkor tudatosult igazán bennem mit vesztettünk...és kitört belőlem a sírás. A férjem végig ott volt mellettem, mondanom sem kellett semmit, fel voltunk már készülve arra mit fogunk hallani.
Újabb várakozás következett, most a nőgyógyászra. Mikor megérkezett, megnézte a legújabb leletemet, aztán rám nézett és azt mondta, ilyen korai szakaszban sajnos ez megtörténhet, nem ritka eset, sőt gyakori. Tél van, influenza szezon...
Még cisztám is van, a jobb petefészkemben.. szépen fenntartja a terhességet... De ha egyszer sikerült sikerülni fog legközelebb is, nem szabad összetörni. Beszéljünk meg egy időpontot, mikor tudok jönni a műtétre.
De én nem szeretnék még műtétet. Van rá esély hogy magától kilökődik még? A válasz: igen, jobb lenne, ha megtörténne.. 1 hetet még kaptunk, hátha a természet ezt is megoldja magától, ahogyan megoldotta azt is, hogy a beteg babánk ne születhessen meg.
Nem tudtam hogy jól döntöttem-e, de rettegtem a műtéttől... 1 hét nem olyan sok idő, de ha nem is megy el magától, legalább lesz időm még egy kicsit gyászolni, felkészülni arra, amire soha nem gondoltam. Hogy műtéttel kiveszik belőlem azt a valamit, ami a jövőbe vetett hitemet jelentette.
