Még el sem kezdődött, máris véget ért
UMC szerint 7+1 hetes terhesség, eltelt az 1 hét a szabályos, de üres petezsák óta. Bár egy hét alatt megfordult a fejemben, hogy mégsem megyek el az ismerős szonográfushoz, mert a nőgyógyászom, akihez 10 éve járok, biztosan nem véletlenül hívott vissza február 23-ra kontrollra. Ő biztosan tudta, hogy csak akkor lesz látható, hallható bármi is... De reggel rossz előérzetem volt és úgy éreztem, bármi is fog kiderülni, ki kell, hogy derüljön, nem várhatok még másfél hetet...
Kontroll ultrahang a Péterfyben, 10.30-kor... de már nem siettünk, hogy ott legyünk egy órával hamarabb. Én egész addig izgultam, amíg oda nem értünk, a férjem viszont onnantól kezdett igazán ideges lenni, hogy leültünk a váróban. Még a kocsiban felvázoltam a lehetőségeket a legjobbtól a legrosszabbig haladva, próbáltam őt is minden eshetőségre felkészíteni...
Bementünk, először hasi ultrahang... láttuk a petezsákot... azon kívül semmit... nézzük meg hüvelyi UH-val is, úgy közelebb tudunk férni hozzá, de előtte menjek ki pisilni, úgy jobban látszik. Kimentem, vártunk. Sírtam. Visszamentünk, vetkőztem, potyogtak a könnyeim. Felfeküdtem, hüvelyi UH, petezsák megvan... nőtt is. De már nem szabályos.
Hiába nézte a szonográfus hosszú perceken át, kereste, nem adta fel... csend volt és csak az én visszafojtott sírásom hangja hallatszott...Volt egy szabálytalan, ellaposodott, töredezett szélű, üres petezsákom szikhólyag nélkül, embrió nélkül.
Ebből már nem lesz baba. Valami történt vele. De ne szomorodjak el, biztos nem lett volna egészséges. A természet így szelektál. Menjek el az orvosomhoz, ő is meg kell, hogy nézzen. Ilyen előfordul, nem is ritkán, de lesz még gyerekünk, a következővel nem lesz semmi baj, és biztos hogy hamar sikerülni is fog.
De mégis miért történt ez? És mikor? És most mi a teendő? Meg fognak műteni? Miért? Én csináltam valamit rosszul? De ha nincs baba miért érzem a tüneteket? És ha nem él, akkor miért nem ment el, miért nem vérzek?
Igen hallottam már ilyen esetről de nem, velem ez nem történhet meg, én terhes vagyok, én szülni fogok! Nem, ez nem igaz, nem lehet igaz...
Rengeteg miért és nincs egy ésszerű válasz sem. Nem fogjuk megtudni. Biztosan soha.
Kontroll ultrahang a Péterfyben, 10.30-kor... de már nem siettünk, hogy ott legyünk egy órával hamarabb. Én egész addig izgultam, amíg oda nem értünk, a férjem viszont onnantól kezdett igazán ideges lenni, hogy leültünk a váróban. Még a kocsiban felvázoltam a lehetőségeket a legjobbtól a legrosszabbig haladva, próbáltam őt is minden eshetőségre felkészíteni...
Bementünk, először hasi ultrahang... láttuk a petezsákot... azon kívül semmit... nézzük meg hüvelyi UH-val is, úgy közelebb tudunk férni hozzá, de előtte menjek ki pisilni, úgy jobban látszik. Kimentem, vártunk. Sírtam. Visszamentünk, vetkőztem, potyogtak a könnyeim. Felfeküdtem, hüvelyi UH, petezsák megvan... nőtt is. De már nem szabályos.
Hiába nézte a szonográfus hosszú perceken át, kereste, nem adta fel... csend volt és csak az én visszafojtott sírásom hangja hallatszott...Volt egy szabálytalan, ellaposodott, töredezett szélű, üres petezsákom szikhólyag nélkül, embrió nélkül.
Ebből már nem lesz baba. Valami történt vele. De ne szomorodjak el, biztos nem lett volna egészséges. A természet így szelektál. Menjek el az orvosomhoz, ő is meg kell, hogy nézzen. Ilyen előfordul, nem is ritkán, de lesz még gyerekünk, a következővel nem lesz semmi baj, és biztos hogy hamar sikerülni is fog.
De mégis miért történt ez? És mikor? És most mi a teendő? Meg fognak műteni? Miért? Én csináltam valamit rosszul? De ha nincs baba miért érzem a tüneteket? És ha nem él, akkor miért nem ment el, miért nem vérzek?
Igen hallottam már ilyen esetről de nem, velem ez nem történhet meg, én terhes vagyok, én szülni fogok! Nem, ez nem igaz, nem lehet igaz...
Rengeteg miért és nincs egy ésszerű válasz sem. Nem fogjuk megtudni. Biztosan soha.
