A Norcolut megtette hatását, április 15-én új ciklust kezdtem. 22-én visszamentem a Honvéd Kórházba kontrollra, hogy megnézzék mi lett a cisztával, ami a bal petefészkemben alakult ki. 

Az ultrahangon két szonográfus nő szokott lenni. Van egy kedves fiatal, és egy nem túl kedves, nem túl fiatal. Eddig szerencsésebb voltam, mert mindig a kedves fiatalhoz kerültem. Eddig. Azzal kezdte a mondókáját, hogy minek járok én egyáltalán ennyiszer ultrahangra, ki hívott ide most. Talán, ha pontosan megmondták volna, hogy mikor KELL jönnöm, és nem csak annyit, hogyha elmúlt a vérzésem, akkor tudtam volna úgy menni, ahogy kell. Így magam döntöttem el, hogy minél hamarabb megyek vissza ahogy "végeztem". Hát ezek szerint nem tettem jól, bár ki tudja, ha később megyek akkor biztos az lett volna a baj.

Azt nem részletezném, hogy azt sem tudta az előző ambuláns lapom és az ultrahang leletem alapján, hogy mit keressen és hol. Nekem kellett felhívnom rá a figyelmét, hogy a bal oldalon keresgéljen, akkor talán nagyobb sikerrel jár. Rosszallóan és bennem félelmet keltve hívta oda az asszisztensét, hogy ugyan nézze már meg mi van itt. Lepörgött bennem az életem. Csak annyit tudtam kinyögni, "Baj van?" de azt mondták nincsen, bár a cisztám megvan, viszont már más a szerkezete... Aztán sok latin kifejezés... némelyik ismerősebb, valamit egyszer sem hallottam még... Na ez mi a francot jelent?

Viszonylag érzékenyen érint ez a téma, mivel február óta tart a hajcihő a mindenféle nőgyógyászati problémáim körül, ezért nem kell hozzá sok, elég egy ilyen információ és nagyjából úgy fél órára vigasztalhatatlan állapotba kerülök. Sírok. Ez történt akkor is. Felöltöztem, és sírva kimentem a férjemhez, vele együtt meg az orvosomhoz, hogy most már aztán mondja meg, de úgy hogy én is értsem, hogy mi van velem, mert kezdek megőrülni.

Az orvosom kérdőn nézett rám, miért sírok, hiszen nincsen okom rá, ez egy jó lelet, menjünk haza és próbálkozzunk nyugodtan, legközelebb pedig akkor menjek vissza ha késik a menstruációm. Na akkor most mi van? A leletemből egyébként számomra az derült ki, hogy a ciszta valóban ott van, viszont kisebb lett.Április 5-én 55 x 38 mm volt. Április 22-én 39 x 23 mm... Felhívtam a endokrinológusom, felolvastam neki a leletet, mert ezt az utasítást kaptam. Ő már nem volt annyira bizakodó, sőt azt mondta, ehhez az orvoshoz nem kéne visszamennem többet ha így elengedett... Megadta egy másik orvos elérhetőségét, hívjam fel, kérjek időpontot, menjek el, aztán utána hívjam őt újra. Felhívtam, kaptam időpontot május 24!!!!!!!!!-re az állami rendelésre. De én addig nem várhatok.

Nevetséges. Megint maradt a magán út, súlyos tízezrek kifizetése a különféle vizsgálatokért, amik járnának ingyen is. A magán rendelésre is csak május 9-én jutok el, oda sincs hamarabb időpont. 

Itt tartunk most. Úgy döntöttünk próbálkozunk ebben a ciklusban, mert sok olyanról hallottunk, hogy ciszta mellett is teherbe lehet esni. Ha a szervezetem nem áll készen, akkor úgysem esek teherbe, mint hogy az előző terhességet sem az első éles hónapban sikerült összehozni. El fogok menni 9-én a másik nőgyógyászhoz, mert több szem többet lát, és talán megnyugszom. 

A 22-i ultrahangon láttak a jobb oldalon egy 10 mm-es tüszőt. Ha minden igaz ez a múlt szombaton meg is repedt, legalább is a mai görbémből é a tesztekből ítélve (őszintén szólva nem lett pozitív az LH-tesztem egy nap sem, 7 napig csináltam, 4 napig erősödött, 5.napon volt a legerősebb, utána halványodott)

Két dolog állhat ennek a hátterében: 

a.) megint nem lesz peteérésem, és csak erőlködött a szervezetem, vagy

b.) nem volt jó a teszt arra, hogy pontosan kimutassa a bennem zajló folyamatokat. 

Ez a mostani görbém. A következő napok ébredési hőjéből ki fog derülni, hogy tényleg megrepedt-e a tüsző és termelődik-e rendesen az a fránya progeszteron... 

Meglátjuk mi lesz. Ami nagyon elszomorít, hogy nem éreztem jelét annak, hogy peteérésem lett volna (lehet hogy nem is volt, bár a görbe most még biztatóan néz ki) pedig a missed ab előtt intenzíven éreztem mindent. A középidős fájdalmat, szurkálást, összetéveszthetetlen termékeny nyákom volt... Most ezekből egyiket sem tudtam megfigyelni. A hőmre és a tesztekre tudtam csak hagyatkozni. Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt a mostani ciklusban is, hogy legyen babánk. De eljutottam odáig, hogy nem érzem azt, tragédia lesz, ha nem sikerült most teherbe esnem. Amit nagyon szeretnék, hogy rendeződjön a ciklusom és álljon vissza minden a régi kerékvágásba. Ha ez sikerül, sikerülni fog a baba is, tudom.

Voltam 3.napi vérvételen és hozzácsaptam a D-vitamint, hogy meglássuk mennyit ért a dupla adag  és a tavaszi napsütés 1 hónap alatt. A lelet szinte tökéletes, a TSH-m picit magasabb, mint márciusban, 2,466 mIU/L ( márciusban 1,830 mIU/L volt) erre nyilván mond majd valamit az endokrinológusom a következő találkozásnál. Én jobban örülnék, ha minden tökéletesen ideális lenne a baba érkezéséhez és megmaradásához is, ezért remélem ad majd rá valamit. A D-vitamin hiányom még mindig fennáll, viszont a márciusihoz képest ( 33,8 nmol/L) a mostani eredmény -bár még mindig elégtelen mennyiség- de haladás: 61,5 nmol/L. (75,0- tól már elfogadható az érték.) A héten megyek progeszteront is nézetni, abból is kiderül majd megrepedt-e a tüsző. 

Ami még változás, hogy eddig Femibiont szedtem, de az unokahúgom felhívta a figyelmem egy "csoda" terhességi vitaminra a Trimeszterre, amitől mindenki meggyógyult, lett normális peteérése, egy petefészekkel esett teherbe, több vetélés után gyorsan teherbe esett, sőt volt akinek ikrei lettek... Egy próbát megér, bízom benne hogy rajtunk is segíteni fog majd.

Tudom hogy lesz gyerekünk. Júniusban elköltözünk és az új lakásunkban, szép, nyugodt környéken, a mi saját otthonunkban, ahol már lesz neki kis szobája is. Jönnie kell. Nem állhat sokáig üresen a szoba. Nem hagyhatja, hogy szomorkodjunk, hogy visszasírjuk az előző terhességet, bármennyire is rövid ideig tartott.