...avagy innen lehet nagyot esni.

9 napja húzom a csíkot a görbémmel, de már 10.napja hőemelkedéssel ébredek. Hurrá! Ilyenkor jönnek a bebeszélt tünetek, meg az, hogy mindent tünetnek gondolok, pedig hCG még BIZTOS NINCSEN a véremben, ergó nem lehetnek terhestüneteim.

Tök jó, hogy ezt elméletben tudom, de a gyakorlatban mégis produkálok olyan dolgokat, mint a

- fáradékonyság: tegnap délután ledőltem, hogy picit pihenjek, de rám abszolút nem jellemző módon délutáni alvás lett az ejtőzésből, méghozzá két órás. Az a fajta, amikor kifolyik a nyálad, öntudatlanul ébredsz, és nem tudod eldönteni, hogy átaludtad-e a napot, mert kint világos van, vagy csak épp egy pillanatig tartott a szundikálásod.

- mindenféle hasszurka: való igaz, hogy ezt nem csak beképzelem, de ki tudja mit jelez... 

- cici fájdalom: hatalmasak a melleim. Amúgy is, de most méginkább. A mellbimbóim érzékenyek és kemények. Néha annyira fájnak, hogy nem tudok hason feküdni. Pedig szeretek.

- sok fehér, krémes folyás: ilyen szokott lenni minden ciklusvégen, de nem ennyi, mikor terhes lettem sok volt.

Nem, nem, nem és nem akarok reménykedni és csalódni.

De... ahogy közeledik a nemvárt napja, egyre könnyebben elképzelem a hőn áhított második csíkot a teszten...

...a pulzáló szívű embriót az ultrahangos gép monitorán...

...a 12.heti UH képét a hűtőnkön...

...a családtagjaink arcát, amikor elmeséljük, hogy babánk lesz és, hogy nem az első lett volna...hogy megszenvedtünk azért, hogy saját családunk lehessen...

...hogy megtudjuk, milyen nemű lesz a kisbabánk...

...hogy kismama ruhákat vásárolok magamnak...

...hogy ruhákat vásárolok a babánknak...

...hogy folyton csak mosolygok, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül...

...hogy fekszem a kanapén, a férjem ölébe hajtom a fejem és beszélünk a pocakomhoz, miközben nagyokat rugdos a kisbabánk...

...hogy berendezzük a babaszobát...

...hogy megszülöm a gyerekünket és nagyon fáj, de megér minden szenvedést látni az arcát, hallani a hangját, ölelni Őt szorosan magunkhoz...

...hogy a meghatottságtól könnyezünk, mert ez volt minden vágyunk, és már nem kívánhatunk semmit az élettől, mert megvan mindenünk, amire ember vágyhat...

...hogy családdá válunk.