Annyira vártam ezt a hetet! Ultrahang, pocakfotózás, közel a finishez... és most annyira utálom magam, kezd elegem lenni, mert hatalmas vagyok, nehezen mozgok, mint egy rokkant nyugdíjas... fáj mindenem! De tényleg.

A folytonos pisilésről nem is beszélek, mert az a legkevésbé idegesítő, hogy egy órán belül minimum háromszor szaladok a wc-re egy jól irányzott babarúgás után... De nem bírok sokáig egy helyben állni, mert beszakad a derekam. Sétálni sem tudok egyszerre sokat, mert megfájdul a hátam és szúrni meg feszülni kezd a hasam. Kikelni az ágyból kész akrobata mutatványnak számít, és a szexről inkább nem is beszélek. Hát még az alvásról... Ha találkoznék a 20 hetes terhes énemmel, mikor rinyáltam, hogy már kezd nehéz lenni a terhesség, jól meghúzogatnám a hajamat és felvilágosítanám magamat arról, hogy baromira nem volt nehéz, most viszont...DE! Sebaj, csak hogy egy kicsit biztassam magam, tudom, lesz ez még százszor rosszabb is! 

Viszont, hogy ne csak siránkozás legyen a 30.heti posztban, írok jó dolgokat is! Megvan a babakocsi! Szinte hihetetlen. Nem így terveztük, de valami furcsa, megmagyarázhatatlan késztetést éreztem arra, hogy egyik reggel felnézzek a jófogásra, és szemrevételezzem a babakocsi ajánlatokat. Rögtön az első szemet szúrt, egy tökéletes állapotban lévő ABC design 3 in 1 babakocsi, olyasmi, mint amit venni készültünk márciusban, csak 150 ezer forinttal drágábban. Szóval ez is pipa :)

A 30.heti ultrahangon már 1622 grammnak mérték E-t. Makk egészséges, mindene szépen fejlődik. A vizsgálat alatt teljesen belebújt a méhlepénybe, alig lehetett kitessékelni. Össze vissza kellett forgolódnom az ágyon, a szonográfus rázogatta a hasamat, hátha kipiszkálja vele, de nem igazán hatotta meg a dolog a kisasszonyt, nagyokat ásítozott és még jobban befordult. Megállapítottuk, hogy már rám is kezd hasonlítani, de csak profilból. Nem baj, még van 9 hete hogy összeszedje magát :) Amúgy be van fordulva, és jól lent van a feje, remélem már nem mászik ki onnan. A lepény most lett 1.fokban érett, még jó hogy már a 20.héttől stresszeltek azzal hogy valami gáz lehet vele. :D A vizsgálat végén sok boldogságot kívánt az ultrahangos. Mikor elköszöntünk, azt mondta szerinte nincs értelme több babamozinak, a 36.héten már csak 2d-vel nézne ránk, de döntsük el mi. Fura volt nagyon, mert olyan hihetetlen, még ha tudom is hogy lassan vége a terhességnek és jön a babázás... de előtte még ott a szülés is, amiről megtudtam pár dolgot a napokban...

Benne vagyok egy csoportban a facebookon, ahol Honvédban szült, illetve ott szülni készülő anyukák adnak át infót egymásnak. Tartottam egy gyors felmérést arról, hogy kinek milyen tapasztalata van az orvosommal kapcsolatban, illetve, hogy mennyit fizettek neki a szülésért, mert egyre inkább foglalkoztat a téma, mondhatni a napjaim elég nagy százalékát a szüléssel kapcsolatos kérdések töltik ki, kezdek izgulni, félni, aggódni, nem is tudom melyik a legjobb szó arra, amit érzek. A lényeg, hogy 6 különböző anyukával sikerült beszélnem, akik nemrégiben az orvosomnál szültek, a császár-természetes szülés arány pedig 4:2 lett... Nem túl fényes a helyzet. Azt tudtam eddig is, hogy a Honvéd az a kórház, ami a toplistán van császár szempontjából, de azzal nyugtattam magam, hogy mivel az ország egyik legjobb PIC osztálya ott van, és minden komplikált meg ikres szülést oda visznek biztos ez "ront az arányokon" de sajnos nem csak erről van szó. És nem akarok álszent "énmindenárontermészetesenfogommegszülniagyerekemhatörikhaszakad" típusnak beállítani magam, közel sem vagyok ilyen, viszont szeretném megpróbálni, remélem lesz rá lehetőségem. 6 óra után általában a műtőben végzik a vajúdó anyukák, úgyhogy E.baba össze kell szednünk magunkat és belehúzni! :) 

A pénzzel kapcsolatban pozitívan csalódtam, én teljesen más összegre gondoltam (többre) de ha más sem, hát mi sem költjük a teljes fizetésünket a szülésre, én amúgy is minden terhesgondozásért fizettem az orvosomnak (és még mennyit fogok) így nem érzem pofátlanságnak ha nem több százezer forintokkal tömjük meg a zsebét, amúgy sem gondolnám hogy elvárná, legalább is az eddigi tapasztalataim alapján. Ha másért nem, ezért már érdemes volt kikérdezni másokat.

Lesz babaváró bulim :) A legjobb barátnőm szervezi és már azt is tudom, mikor lesz, meg hogy nálunk lesz :D De ki lett adva, hogy nem készülhetek semmivel, és a pontos időpontot sem mondák meg, az meglepetés lesz. Kíváncsi vagyok mit találnak ki, vicces lesz egy ilyen buli középpontjában lenni! Másnap megyünk M-mel egy nandus hurci tanfolyamra, a Mini Manóba.  A baba mama expón már megtanították nekem a rugalmas kendővel kötött belső zsebes keresztezett kötést, de az igencsak gyorstalpaló volt, ez most egy másfél órás alap előadás lesz a kendőzésről, aztán 3 nappal később lesz egy komolyabb is, ahol már gyakoroljuk a kötéseket. Nagyon kíváncsi vagyok, mert rettentően izgat a téma és nagyon szeretném ha menne a hordozás és remélem E. is szeretni fogja. Sokat olvasok a témában és kezd kialakulni bennem egy kép, de nyilván majd a tanfolyamon kapott infók is jól fognak jönni.

A Honvéd (meg amúgy kb, az összes többi kórház is az országban) egyelőre bezárta kapuit a látogatók előtt az influenza vírus miatt, ami engem olyan szinten érint, hogy elmarad a februári szülésfelkészítő- szülőszoba bejáró előadás, amire szerettem volna elmenni. Remélem a márciusi időpont már nem esik bele a karanténba és még E. is úgy fogja gondolni, hogy belülről hallgatná végig a sok-sok okosságot. Elég nagy érvágás lenne nekem ha akkor kéne látnom először, amikor szülni megyek... Na de majd kiderül.

Mostanában nagyon szépen telnek az estéink, M. mesét olvas, mondókákat kántál vagy énekel E.babának, ő pedig össze vissza ficánkol az apukája hangja hallatán. Egyre nagyobb hullámokkal úszik vagy tudom is én, mit csinál a hasamban, hihetetlen nagy bulikat tud rendezni a viszonylag kicsi és sötét kuckójában, egyedül, de a lényeg hogy jól érzi magát! Több kevesebb sikerrel nézzük az Élet az anyaméhben című dokumentumfilmet, már nagyjából a 20.hétnél tartunk.. :D Közben újra és újra olvasgatom a terhességről szóló könyveimet is, amik néha megijesztenek néha teljesen kiakasztanak a stílusukkal és általában rá kell, hogy jöjjek, jobb ha az ösztöneimre bízom a baba dolgot, mert csak tudathasadást kapok a sok különböző információtól.

A pocakos fotózásunk nagyon jól sikerült! R. az esküvői fotósunk egy álom, tudtam, hogy bár hatalmas malacnak vagyok, ő fog tudni olyan képet készíteni rólam, ahol szépnek látom magam! Így is lett, szerintem gyönyörű, nagyon meghitt hangulatú fotók lettek, és nagyon örülök, hogy végül nem mondtam le a fotózást , mert nagyon jó lesz visszaemlékezni és megmutatni E.-nek milyenek voltunk, mikor még a pocakomban bérelt magának lakást. :D A telefonomon lévő babás alkalmazás szerint 67 nap van hátra a szülésig, így én a visszaszámlálást hivatalosan is megkezdem :)

28 hetes lettem... Bevallom az előzmények miatt és, mert örök pesszimista vagyok, nem igazán mertem belegondolni abba, hogy valaha is megérem ezt a terhességi kort. De nem csak hogy megértem, még azt is mondhatom, hogy teljesen problémamentes a terhességem (kopp-kopp) és remélem ez így is marad a hátralevő 12 hétben.

A 24.héten voltunk kontroll ultrahangon, odafele menet egy nő átadta a helyét a villamoson, na ilyenre azóta sem volt példa, de ugye ne legyen telhetetlen az ember... A 20.heti vizsgálaton észrevett a szonográfus pár apró, szerinte aggasztó lerakódást a méhlepényen, ezért visszahívott 4 héttel később, hogy figyelemmel tudjuk kísérni romlik-e az állapota. Szerencsére a 24.heti ultrahangon pontosan ugyan olyan állapotú volt a méhlepény, mint 4 héttel azelőtt, így abban maradtunk, hogy valószínűleg "fajtaság" okozhatja, és nem kell vele túlzott lelki életet élni. A méhlepényen kívül E. baba is tökéletesen jól volt, annyit mozgott, hogy alig tudtuk jól szemrevételezni, de ez alapján is tökéletesen látszott, milyen szép és, hogy tiszta apja :) már 667 grammot nyomott és minden értéke megfelelt a korának. 

1 héttel később, pontosan 25 hetesen megcsinálták a terheléses cukor vizsgálatot a Honvédban, előtte lévő este itthon bekevertem magamnak a kis koktélomat, külön vittem hozzá egy egész citrom kifacsart levét, hogy a biztonság kedvéért még egyszer megkérdezzem beleönthetem-e. A múltkori Centrumlabos vizsgálaton majdnem lefordultam a székről, miután lehúztam a glükózos vizet, (citrom nélkül) úgyhogy gyomorideggel mentem a Honvédba és alig vártam, hogy túl legyek rajta, de jelentem, citrommal majdhogynem azt mondhatom még ízlett is a lötyi, így a délig tartó éhezés sokkal inkább megviselt, mint maga a vizsgálat, pedig még a vénámat is bedurrantotta az egyik "ügyes" ápolónő. Az eredményeim tökéletesek lettek így lelkifurka nélkül ehettem, ihattam az ünnepek alatt :)

Aztán jött a karácsony és mi berendeztük a baba szobát, felragasztottuk a falmatricákat. Illetve csak M., mert én inkább a kényelmes szoptatós fotelemben ülve nézegettem a bútorok összeszerelési útmutatóját és adogattam neki a csavarokat, de ez is olyan jó érzéssel töltött el, hogy azt nem lehet elmondani. Persze mikor elkészültek a bútorok én pakoltam be az összes babaholmit ( E. még csak kb 35 cm, de már több cucca van mint nekem :D) A lámpa alatt lógó forgót én készítettem, varrtam nemezeltem, majd az ágya fölé fog kerülni, csak még ki kell fúrni neki a lyukat a plafonban. Még fog a szobába kerülni egy lábain álló könyves-játékos szekrény és a képeket is felszögeljük a falra, de persze mindent a maga idejében, mert ha mindent megcsinálnánk egyszerre mi maradna a következő 12 hétre? :D na jó, ha rajtam múlna már rég készen lennénk és én a bepakolt kórházi csomagomon ülnék az ajtó előtt, de M. szerencsére ellensúlyozza a türelmetlenségem a maga nyugodt, "ráérünk még" stílusával, így még pár dolog várat magára. De ez így van jól.

Éééés, akkor itt jön a bejegyzés lényege, a kelengye listám... Ugyan is nagyon (/túl) sokféle információ áll rendelkezésre az internet, védőnő, családtagok, barátnők stb. által arról, mi mindenre van (vagy inkább nincs?) szüksége  egy újszülött babának. Ezek az infó áradatok engem leginkább csak összekavartak, nem segítettek, mert természetesen mindenki másképp gondolja és csinálja, és mindenki ragaszkodik hozzá, hogy csakis az ő álláspontja lehet tökéletes. Pedig elég sok minden függ attól, hogy a baba szopizni fog-e vagy tápszeres lesz, melyik évszakban születik, lesz-e külön szobája vagy beköltözik a szülők hálójába, sőt attól is függ hány gyereket terveznek a szülök és milyenek az anyagi körülményeik. Ezért úgy döntöttem, az ösztöneimre (és azért picit az eddig meghallgatott tanácsokra is) hallgatva készítek egy saját listát arról, amit mi már megvettünk és amit meg tervezünk venni E.babának illetve nekem a kórházba/szoptatáshoz itthonra.

 Ami már megvan:

• Kókuszmatrac 
• Matracvédő 2
• Rácsvédő
• Vékony takaró 2 db
• Vastag takaró 2 db
• Textil pelenka 20 db
• Zenélő, anyaméh hangot adó plüss
• Körforgó
• Paplan
• Párna
• Ágynemű 2 garnitúra
• Gumis lepedő 4 db
• Pelenkázó alátét
• Digitális mérleg
• Szoptatós párna
• Tetra kifogó 2 db
• Kapucnis frotír törölköző 2 db
• Rácsos ágy
• Pelenkázó szekrény
• Bébiőr/ Légzésfigyelő (Angelcare)
• Rugalmas hordozókendő
• Utazóágy
• Pihenőszék /ringató
• Babaöböl
• Babakád + állvány
• Orrszi-porszi
• Avent pipere csomag (körömolló, körömreszelő, csipesz, kézi orrszívó, lázmérő, hajkefe, fésű, ujjra húzható fogkefe)
• Vízhőmérő
• 3 in 1 elektromos gőzsterilizáló (Avent)
• Játszócumi 2db (Avent)
• Cumilánc
• Cumisüveg 2 db 125ml-es (Avent)
• Termosz a cumisüvegnek
• Anyatej tároló tégely 10db + adapter a mellszívóhoz (Avent)
• Kézi mellszívó (Avent)
• Melltartó betét 10 mosható + 1cs. Eldobható
• Szoptatós melltartó 2db
• Nedves Törlőkendő 3 csomag (Pampers)
• Popsikrém (Weleda, Sudocream)
• Eldobható kórházi bugyi 6db
• Tena  e.ü. betét

 Babaruhák:

• Body (20 db 56-os, 20 db 62-es)
• Rugdalózó (10 db 56-os, 10db 62-es)
• Nadrág (10 db, 56-62 vegyesen)
• Pulcsi 4db
• Kezes-lábas 2db
• Kisruha 3db
• Póló 5db
• Cérnasapka 5db
• Cérnakesztyű 3 pár
• Tutyi/kiscipő 3 pár
• Harisnya 6db 
• Zokni 10 pár

Ezeken kívül már van egy rakás nagyobb (68-74-es) ruhánk is, ami vagy akciós volt, ezért nem tudtam otthagyni, illetve ismerősöktől is kaptunk rengeteget. Van egy tippem ki lesz a legdivatosabb a családban :D

 Amit még be kell szerezni:

• Babakocsi (3 in 1)
• Pelenkázó táska
• Szoptatós hálóing 3 db
• Receptre írt ápolási szerek (alkohol, fürdető, popsikrém)
• Eldobható pelenka (Pampers)
• Steril vatta
• Fülpucoló
• Bababarát mosószer, öblítő 
• Cumisüveg mosó kefe

Így elnézegetve a listát, úgy gondolom elég jól állunk, amit nem gondoltam volna szeptemberben, mikor azon aggódtam, hogy majd mindent a naaaagy, gömbölyödő pocakommal kell beszereznem kínlódva... De már csak apróságok vannak hátra, leszámítva a babakocsit, amit direkt a végére hagyunk, hogy legalább azt ne kelljen kerülgetni a 70 nm-es lakásunkban, míg nincsen rá szükség. Szóval valószínűleg márciusig még nem is lesz babakocsink, hacsak nem találunk valami hiperszuper, kedvezményes ajánlatot. 

E. nagyon sokat mozog a hasamban, éjszaka is felkelt a mocorgása, sőt néha már tud fájdalmat is okozni, de persze nem kibírhatatlanul. Vicces nézegetni ahogy átúszik a pocakom egyik feléből a másikba, vagy ahogy kidugja a sarkát (vagy a könyökét, vagy a fenekét?) és az kidudorodik a hasamon. Mostanában egyre többször érzem, hogy csuklik. Rengetegszer kell egyik pillanatról a másikra hirtelen pisilnem, mert beletalál a hólyagomba és akkor nincs idő tétlenkedni :D kíváncsi vagyok hogy fekszik, mert a legutóbbi vizsgálaton még fent volt a feje a bordáim alatt. Bár szerintem még sok helye van mocorogni, azért remélem hamarosan irányba fordul és úgy is marad, hogy minden komplikáció nélkül természetesen születhessen meg. 2 hét múlva megyünk ultrahangra a 30.héten és másnap pocakos fotózásra, szóval izgalmas lesz a következő időszak. Végül itt egy fotó a 28 hetes pocakomról, látszik, hogy lassan,de biztosan elgurulok :D

#pregnancybrain #momnesia

Akár ezzel a két taggel le is tudhatnám ezt a postot, de megpróbálom összekaparni az emlékeimet, hogy legyen valami maradandó a babavárásom ezen időszakáról is, ezután pedig rendszeresen írok majd (hahaha) legalább is megpróbálom nem elfelejteni (hehehe)

Nem tudom miért (ja, de tudom, azért mert terhes vagyok) MINDENT elfelejtek. 10 hete nem írtam a blogba és már alig emlékszem arra, hogy mik történtek velem ez idő alatt, pedig nemrég még szabályosan hülyének néztem a barátnőmet amiatt, hogy a fél éves babája mellett nem emlékszik már vissza a terhességére. Tegnap egy vicces párbeszéd zajlott le köztem és M közt, gondolom nem ez lesz az utolsó, de úgy döntöttem,  legalább ezt az egyet megörökítem  az utókornak:

M: -Édesem, ugye miután E. megszületik visszatér az emlékező tehetséged?

én: -Nem tudom, csak remélem. De miért hülyülnek meg a terhes nők, és felejtenek el mindent?

M: -Hormonok.

én: -Te mióta vagy ekkora szakértő? Honnan tudod hogy a hormonok miatt van?

M: -Nem te mondtad?

én: -Nem tudom, nem emlékszem...

Ehhez kapcsolódóan még itt egy kis illusztráció ami remekül bemutatja a mindennapjaimat, a dolgoktól kezdve amiket nem találok, mert leteszem random helyekre a lakásban, a vízforralóban maradt, feleslegessé vált forró víz mosogatóba öntése helyett majdnem a kukába öntésén át, a pár perces telefon beszélgetésekig, amikből  5 másodperc múlva nem emlékszem semmire... és még sorolhatnám.

Október 24-én volt egy bónusz ultrahang, mert őszintén szólva nem tartozom azok közé a kismamák közé, akik 6-8 heteket vagy (még többet)  kibírnak anélkül, hogy ránéznének a babájukra, én szabályosan az őrületbe tudom magam kergetni a mindenféle borzalmas kényszerképzeteimmel arról, micsoda szörnyűségek történhetnek a babámmal két vizsgálat között, és feltétlenül látni akarom a saját szememmel hogy, rosszul gondolom és minden rendben van. Szerencsés vagyok, hogy az egyik legjobb barátnőm anyukája szonográfus és még nem volt olyan, hogy ne ugorhattam volna be egy kontroll UH-ra, ha rám tört a pánik, így mikor egyik este megkérdeztem a barátnőmet, hogy mikor mehetnék el a két genetikai UH között egy újabb vizsgálatra, már másnapra kaptam időpontot. Soha nem voltam boldogabb!!! A 16+3 hetes kis manóval minden rendben volt, de én annyira még nem izgultam, mint aznap (biztos mindig így érzem és fogom is érezni, ha jobban belegondolok) ráadásul egyedül kellett mennem, amire nem volt még példa.

M minden vizsgálatra és ultrahangra velem tudott jönni, így valóban közös (szép) emlékeink vannak a babavárás mozzanatairól (leszámítva, hogy néha kikészítem szegényt az irreális aggodalmaimmal és nem tudja, hogyan vigasztaljon meg végre a hüppögő sírásomból)

 E.baba 16 hetesen CRL 11 centisen 160 grammosan:

November 15-én megvolt a második genetikai ultrahangunk is, ami előtt ismét rám tört a terhestéboly és pánik, hogy tuti van valami baj a babánkkal, és én milyen szerencsétlen vagyok stbstbstb... persze nem lett igazam és így 4 hét távlatából már komplett őrültnek tekintem magam, hogy ilyeneken agyaltam annó, pedig akkor teljesen reális félelemnek tűnt az, hogy a babánk nem fejlődik rendesen és biztosan meg kell majd szülnöm és egyikőnk sem éli túl, tejézusatyaúristen...

Száz szónak is egy a vége, makk egészséges kisbabónk van,19 hetes 6 naposan 325 grammos óriásbébi volt, hatalmasakat rugdosott már akkor is, most is egész nap mocorog, mint egy kis sajtkukac.  Azért hogy legyen némi aggódni való, a szonográfus felhívta a figyelmem arra, hogy kisebb lerakódások vannak a méhlepényen, ami lehet, hogy vércukor  problémára utal és utána kéne járni mi okozhatja.. Nem kellett kétszer mondani, UH után rohantunk is a patikába és vettünk egy cukormérőt, evés után másfél órával pedig 4,8-as, másnap reggel éhgyomorra pedig 4,2-es cukrot mértem magamnak. Az adatok tökéletesek, a nőgyógyászom pedig csak legyintett, azt mondta nem kell ezzel foglalkozni és a vércukor mérő is felesleges volt. Na jó, mivel rólam van szó, annyira nem nyugtatott meg, mert én SOHA nem vagyok száz százalékosan nyugodt, de próbáltam nyugtatni magam.

E. baba. A nagyon aktív, folyton rugdosó, mocorgó, táncikáló kislányunk 20 hetesen, 4 héttel ezelőtt.

November közepe óta táppénzen vagyok, engedtem az unszolásnak és csöppet sem bánom, hogy így döntöttem, mikor egy napon belül a harmadik gyerek jött be hozzám órára úgy, hogy teleköhögte a tantermet és haza kellett, hogy küldjem. Persze, könnyen lehet, hogy semmilyen betegséget nem kaptam volna el tőlük, de jobb félni, mint megijedni, mert itt az utólag való okoskodás semmit nem ér. Nem volt egyszerű menet az eljövetelem, voltak konfliktusok is, kiderült, hogy a legpletykásabb hely a földön az én munkahelyem, és mindenkinek jár a szája mindenről, csak arról nem, amiről kéne... Voltak nagy kiakadásaim és hatalmas sírásaim, (na nem mintha a terhességem alatt ez ne lenne teljesen normális és megszokott) de... végül sikerült helyettest találnom és úgy néz ki szerencsére a gyerekek is elfogadták és szeretik az új tanárukat.

Voltam EKG-n, ahol annyira izgultam, hogy újra kellett miattam indítani a gépet és a vizsgálatot, mert kiakadt a mérő műszer a szívem zakatolásától. A második próbálkozás egy kis feloldani próbáló beszélgetés után már sikeresebb volt, de a leletemre így is felkerült, hogy enyhe tachikardiám van, ami kissé nevetséges így makk egészségesen 24 éves fejjel, de úgy látszik szeretnek pánikot kelteni a magyar egészségügyben. Kérdem én, ki ne lenne totál felzaklatott állapotban egy 70 és a halál közt lévő kéjenc prof és a kedvesen bájolgó asszisztensnője előtt félig pucéran, kikötözve, kiszolgáltatottan fekve? Na ugye.

A védőnőm jó benyomást keltett az első találkozásnál, annál kevésbé a másodiknál (23+5 hetes vagyok és igen, ez még csak a második volt, januárban pedig jön a harmadik, de az már tényleg az igazi, remélhetőleg hasznavehető védőnőmmel lesz) Három dolog verte ki a biztosítékot, az első már rögtön a vérnyomásmérésnél, mikor is 107-es pulzust mért, és én kérdőn néztem rá, "nem lehet hogy rossz a vérnyomás mérő?" és "ezt most komolyan be fogja írni a kiskönyvembe, mikor a háziorvosomnál a legutóbbi vizit alkalmával 88-as pulzust mértünk és majdnem befektetett a kórházba?" A védőnő szerint a 107 normális a kismamáknál, és biztosan csak izgulok (NEM, NEM IZGULTAM) és beírta. A második húzása az volt, hogy egy hatalmas olajos kannához hasonló cuccból egy kiló ultrahang gélt rázogatott ki a hasamra, mondván már kifogyóban van, az pedig szétfröcskölt mindenhova, beleértve a gatyámat és a pólómat is, köszike. Majd ezek után a köldököm fölött kezdte keresni E. szívhangját, és mikor már 5 perc után sem találta én is kissé felzaklatott állapotba kerültem, na nem azért, mert azt hittem bajt jelent, hogy "sehol nincs szívhang" (elég rutinos szívhangkereső lettem 24 hét alatt az itthoni Angelsound-dal és tudom, hogy még bőven köldök alatt van) hanem, mert nem tudtam dűlőre jutni azzal kapcsolatban, hogy ennyire inkompetens személyeket kell egy teljesen fölöslegesnek tűnő procedúra (értsd: védőnősdi) képviselőiként alkalmazni. Na de végül megtalálta és olyan büszke volt magára, hogy egészen megsajnáltam... A harmadik és egyben utolsó elszólása a válasza volt arra a kérdésemre, hogy miket szerezzek be a babának: 2-3 bodyt és textil pelenkát. Slussz.  Meleg ruha nem is kell, hiszen áprilisi lesz. WTF??? 

nincs mit hozzáfűznöm... :D

Rövidül a babakelengye listánk is, és kezd babacuccokkal megtelni az eddig lomtárként és dobozok tárolására használt gyerekszoba, de erről egy másik posztot fogok írni, mert a mostani már így is maratoninak számít.

Voltunk a baba-mama expón is, baromi sok okoskodást végighallgattunk és vettünk is pár apróságot E. babának, meg nekem is két szoptatós melltartót amit az eladó nő szerint már legalább 20 hete kéne hordanom,  a védőnőnek viszont az a véleménye hogy még ne is vegyek mert teljesen felesleges. Valahol a kettő közt lehet az igazság de elkezdtem hordani és nem cserélném vissza a mindenhol nyomó, fémmerevítős push up-ra mert annyira kényelmes. Max beáldozok rá annyit, hogy ha kell veszek még nagyobbat (ENNÉL IS NAGYOBBAAT?????)

A második genetika után pár nappal már kívülről is láttuk ahogyan rúgkapál E. a hasamban. Sokszor rendesen hullámzik az egész, amikor meg csuklik ütemesen rángatózik föl-le. Néha azzal szoktam "viccelődni" hogy ráteszek kisebb dolgokat a pocakomra és hagyom, hogy lerúgja őket. Lehet hogy őt ez baromira idegesíti?  Nem tudom,de mondjuk remélem, hogy nem. 

Egyébként hirtelen mindenkinek köze lett mindenhez, ami velem és a terhességemmel kapcsolatos, és mindenki mindent sokkal jobban tud nálam, ami néha kezd nagyon frusztráló lenni. A legjobb persze az, amikor valaki olyan oktat ki szüléssel, szoptatással, hordozással (ezek a kedvenc témák, de még bőven tudnék sorolni többet is) kapcsolatban, akinek még távolról sincsen semmilyen tapasztalata ilyen téren, mert gyereke sincs. De így is nyilván jobban tud mindent, mint én tudatlan :) Bár egyébként azt sem érzem felhatalmazásnak arra, hogy riogassanak és kiokosítsanak mindenfélével, hogy valaki már kipottyantott magából egy vagy több gyereket. Lehet, hogy nála így, meg úgy volt és minden tiszteletem az övé, (vagy nem) hogy úgy csinálja, ahogy csinálja (vagy nem) de ettől még egyáltalán nem biztos, sőt, nagyjából biztos, hogy nem így lesz velem. Ééééés, valamiért én úgy gondolom, hogy ha én nem beszélek bele mások gyerekkihordásába és nevelésébe, és nem nézem totál hülyének azt, akinek mások az elképzelései ezekről a dolgokról, mint nekem, akkor ez szerintem visszafele is működ(het)ne... de úgy tűnik csak szerintem... Hát ez van.

A mindennapjaim kezdenek kissé fárasztóak lenni, és kezdem érezni a terhesség miatt kialakult korlátaimat... Már nem megy olyan könnyen a hajolgatás, nehezen kötöm be a cipőfűzőmet (még megy, csak közben nyögdécselek, és kivörösödik a fejem) nem látom magam a pocakom alatti részen, és kész akrobata mutatványnak tűnik egy láb és egyéb tájék szőrtelenítése, pedig még 16 hét hátra van (te jó ég...) Estére bekeményedik a hasam, de van hogy már napközben is feszül, ha valami megterhelőbb dolgot csinálok... Nehezen kelek ki az ágyból, mert mindenem fáj, főleg a derekam, hiába a szoros kapcsolatom a szoptatós párnával, azért már az alvás sem igazi. Így a második trimeszter vége fele haladva kezdek nagyon kívánós lenni és sokszor érzem azt, hogy teljesen tele vagyok de mégis kizabálnám az egész hűtőt... Ki érti ezt?

Persze ezeket leszámítva a terhesség nagyon szuper és imádom, ahogy mocorog bennem a kislányunk, és tök jó, hogy már tudok dolgokat (poharat, tányért stb) a pocakomon tárolni :D csak viccelek... Reagál az érintésekre, legalább is az esti pocakkenegetős ceremóniára biztosan, mert olyankor nagyon rugdos és mindig oda ahol a kezünk van éppen. Azért nagyon várjuk az árpilist, hogy végre ne csak érezzük, hanem a kezünkben is tudjuk tartani, hogy úgy beszéljünk hozzá, hogy lássuk is az arcát, és végre igazi család lehessünk együtt, hárman...

Megerősítették a héten elvégzett ulrahangon, hogy a babánk valóban lány. 2 hét alatt jó nagyot nőtt, ismét 4 nappal idősebb a méretei alapján.

Grow baby, grow!

Megjött a kombinált teszt eredménye is, alacsony kockázatúak lettünk, az élerkori 1:1389,  a véremben lévő βhCG és PAPP-A alapján a becsült kockázat a Down-ra és az Edwards-ra egyaránt 1:10.000 lett. Megnyugodtunk.

A 14.héten újra hánytam. Fájnak, néha leszakadnak a melleim, estére zombi vagyok.

Voltam védőnőnél, aki ugyan azon a véleményen van, mint a dokim (akiről eddig azt gondoltam, csak túl óvatos) miszerint menjek táppénzre, de minél előbb, mivel gyerekekkel foglalkozom, és ők hordják össze a legtöbb és legdurvább bacikat, ráadásul jön a betegeskedő időszak... elég sokat agyalok ezen, a napokban meghozom a döntést, bár az eszemmel tudom, hogy sokkal több észérv van a táppénz mellett, mint ellene.

A védőnő amúgy jófej, pozitív csalódás volt, nem beszélt sokat, ha kérdeztem válaszolt, de nem akart mindenhatónak tűnni mellettem. A rossz hír, hogy ő egy helyettes, és a sajátunkat majd csak januárban ismerjük meg. Reméljük hasonló jó benyomást fog kelteni.

Párnákkal alszom, mert nem találtam elég kemény és jó méretű, ám a csörgő hangjával őrületbe nem kergető szoptatós párnát a brendonban. De nem adom fel!!! Addig marad a két párna. A bal oldalamon fekszem, két lábam közt az egyikkel, derekam alatt félig a hátamat támasztva a másikkal. Most sokkal kevésbé érzem rokkantnak magam reggelente.

Érzem a babát. 

A dokim szerint nagyon korai, és biztos csak a bélmozgással keverem, de a viszonylag hosszú, terhesség előtti életem során ilyen fura "bélmozgást" még nem tapasztalam. A terhességem utóbbi egy-másfél hetében viszont annál inkább. De ki vagyok én, hogy felülbíráljam egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező orvos megítélését?! Így, ha érzem, csak mosolygok és halkan megjegyzem a férjemnek, hogy ismét bélmozgásom van. :)

Vettünk pár dolgot a babának. Nem nagy dolgokat, egy horgolt kiscipőt, pár bodyt, rugit, gatyót, zoknit, egy ágyneműt és egy anyaméh hangot adó, és zenélő, babaágyra akasztható pluss nyulat. Én nem vagyok az a típus, aki a hatalmas hasával, lógó nyelvvel, az utolsó pillanatban rohangál minden felé, mint a mérgezett egér. Egyrészt nehezen állok ellen a kísértésnek, főleg, hogy a lányos holmik borzasztó aranyosak, másrészt, mert csak.

Nő a pocakom. Amúgy sem voltam pocaktalan, de ez már más forma. Kidomborodik alul, átrendeződtek a dolgok odabent. Ennek örömére (vajon meddig fogom így megélni?!) rendeltem a h&m-ből pár kismama felsőt, mert a boltokban szánalmasan gyér a felhozatal. Holnap érkeznek a DPD futárral. 

Már "csak" keveseb, mint fél év van hátra a terhességből, de irtózatosan távolinak tűnik az április... pedig nagyon várjuk!

Tegnap voltunk genetikai ultrahangon a Hepinetben. Csodás volt! 

A kisbabánk össze-vissza ficánkolt, pedig készültem csokival, hogy felébresszük vele a kis lustát, ha nem akarna mocorogni, de nem volt rá szükség, nagyon mozgékony, ügyes baba. Méretei alapján 12 hetes 1 napos volt tegnap, UMC szerint 12+0 így nincs nagy eltérés sem oda, sem vissza. Kicsit visszavett a kezdeti rohanásból, vagy csak az eddigi gépek alapján készült mérések voltak csalókák, a lényegen nem változtat.

2D és 5D felvételek készültek róla, bevallom őszintén a 2D-s hagyományos felvétel nekem jobban tetszik (egyelőre) azon nagyon cuki baba forma, az 5D képén még kis ufónak tűnik :)

Látszott az orrcsontja, tarkóredő tökéletes, felhúzta a kezeit, rugdosott a lábaival, mutogatta az ujjacskáit, a talpait, játszott a köldökzsinórral, szemérmetlenül mutogatta a lába közét, amiből nagy valószínűséggel kiderítettük, hogy KISLÁNY :)

Az ultrahang alapján genetikailag tökéletes, formás kisbaba:

CRL (ülőmagasság) 5,58 cm

BPD (fej átmérője) 1,99 cm

HC (fej kerülete) 7,49 cm

AC (has kerülete) 5,50 cm

FL (combcsont)  0,84 cm

NT (tarkóredő) 0,94 cm

A kombinált teszt eredményére még várnunk kell egy hetet, de reméljük, hogy abból is az fog kiderülni, hogy egészséges és minden rendben vele.

A rosszullétek egyelőre nem múltak el, tegnap az izgulás miatt  még talán fokozottabb hányingerem is volt mint eddig. Viszont, a 12 hét alatt egyetlen egyszer köszönt vissza a reggeli, így nincs okom panaszkodni. Jövő héten meglátogatom a védőnőt is, most már muszáj lesz. Kíváncsian várom, hogy milyen benyomást fog kelteni. Lassan elkezdjük csökkenteni a napi Utrogestan adagomat, remélem nem fog bekavarni semmibe. Terhesvitaminból továbbra is a Trimesztert szedem, jövő hét közepétől már a Trimeszter 2-t. Az egész családunk boldog, most már a távolabbi ismerőseink is tudják a nagy hírt.

A tegnapi vizsgálat után este bedőltünk az ágyba, és kitört belőlem a zokogás. Az előző terhességre gondoltam, a napokban születhetett volna meg az első babánk, akit bizonyára ugyan úgy szerettünk volna az első pillanattól kezdve, mint ahogyan már most szeretjük a pocakomban fejődő kis magzatot. Nem tudom mit rontottam el, vagy miért történt így, már nem is fog kiderülni biztosan. Szerintem a tegnapi vizsgálat miatti megkönnyebbülés is rásegített arra, hogy kiadjam magamból az érzéseim. Csak néztünk egymásra M és én, és azt mondogattuk mennyire boldogak és szerencsések vagyunk. Nem rágódom a múlton, hiszen most egy csoda megy végbe bennem, a lehető legboldogabbnak érezzük magunkat, és nagyon várjuk az árpilist, hogy végre megismerhessük a kisbabánkat!