Ma voltunk az orvosomnál, a Honvéd Kórházban. Ugyan a szövettan eredménye még nem érkezett meg, de kaptunk biztató híreket. Az elmúlt 3 hétben semminek nem tudtam ilyen őszintén örülni, mint annak, amit ma hallottunk.

Mivel vaakummal végezték a műtétet, ami a lehető a legkíméletesebb módja a beavatkozásnak, így nem kell hónapokat várnunk azzal, hogy újra próbálkozhassunk, elég az első vérzést megvárnunk, azután szabad utat kaptunk, próbálkozhatunk. Ez számításaim és reményeim szerint 3-4 hét múlva esedékes, éppen ekkor lesz vége az együttlét tilalmának is.

Ennyire még sosem vártam a piros betűs napokat!

Így sokkal kevésbé tűnik kilátástalannak a helyzet.  Most már csak előre nézünk, pozitívan gondolkodunk. Az orvosom szerint, ha egyszer sikerült, sikerülni fog újra teherbe esni. Méghozzá hamar... Nagyon reméljük, hogy igaza lesz! Az, hogy nem fejlődött a terhesség, nem fog megismétlődni, ezt is mondta. Persze mi nem is hagyjuk hogy így történjen!

Minden tőlünk telhetőt megteszünk, elkezdünk kivizsgálásokra járni és kizárni minden anyai okot. Reméljük nem derül ki nagy probléma, de a TSH-t mindenekelőtt le szeretném rendezni, mert az biztos, hogy magas. Ezen kívül még megnézetünk pár dolgot, ha ott tartunk majd írni fogok róla. Amikor kiderült, hogy meg kell műteni, abbahagytam a Femibiont, mert azt gondoltam utána hónapokig szó sem lehet családbővítésről. De mától újra boldogan szedem, méghozzá orvosi utasításra.

Kilábalóban vagyunk a reménytelenségből és szomorúságból. Akármennyire is szörnyen hangzik, de segít  a tudat, hogy nem vagyunk ezzel egyedül, bár nem vigasztal, de okot ad a reményre, hiszen annyi ilyen szomorúan végződő terhesség után születnek gyönyörű, egészséges kisbabák!

Velünk is így lesz. Így kell lennie!