Az egész terhesség rettegés. Kilenc (tíz) hónapnyi para...

Most épp olyan paráim vannak, hogy miért szúr a méhem, miért nem szúr a méhem? Miért vagyok rosszul, miért nem vagyok rosszul? Miért van az hogy egyik nap leszakad a mellem a másikon meg mintha nem is lennének melleim...Meg hogy lesz majd szívhangja a babának, mikor megyünk a 6/7 hetes UH-ra?

Megfogadtam, hogy nem agyalok és pozitívan gondolkozom. Nehezen megy, nyilván, mert vannak negatív élményeim és, mert amúgy is paragép vagyok. De még így is sokkal nyugodtabb vagyok, mint január-februárban voltam, az előző terhesség alatt.

Most a tesztjeim is sokkal erősebbek, remélem ez jó jel.

Ez a mai. A tesztcsík hamarabb megjelent mint a kontroll csík.

Helló 5.hét :)

Azért szeretem, mert nem kell keresni rajta a csíkot, nem lehet mivel hasonlítgatni az erősségét, mert ugyebár attól az ember be tud kattanni.

Azért nem szeretem, mert baromi drága ahhoz, hogy potyára tesztelgessek vele, ezért januárban és most is már csak azután használtam, miután biztos volt a terhesség ténye. Kissé béna, hogy az eredmény pár órán át látszik csak, szóval emlékbe eltenni teljesen felesleges, ellentétben a 300 forintos xepil vagy facelle teszttel, amin megmarad a két csík.

Júlulius 15-én volt az ovulációm, ha hihetünk annak, hogy 12-24 óráig életképes a kilökődött petesejt, akkor a fogantatás dátuma legkésőbb júli 16. Tehát 4+4 vagy 4+5 hetes terhes vagyok.

Ezt igazolta ma reggel a Clearblue is. 

+ 2-3 vagyis 4-5 hetes terhesség. Perfect :)

Nem mintha a hányingerre ébredés, a leszakadó melleim, a szédülés, aluszékonyság, hasszurkák nem ezt igazolnák. :D Elég intenzív tüneteim vannak, ami megnyugtat és emlékeztet arra, hogy kismama vagyok!

Mert még mindig hihetlen...

Ezért Xepilt használtam, nem facelle tesztet. Ami gáz, mert így nem látom, hogy valóban mennyire erősödött... és mivel este megittam lefekvés előtt egy csomó vizet, az eredmény tökre nem reális. De pozitív.

15.dpo

Két teszt is bizonyítja. Holnap azért csinálok még egy utolsót, de pozitívan állok a dolgokhoz. Minden rendben lesz.

Ma (nem) kellett volna megjonnie és nem is jött. 14. dpo, 4 hetes terhes vagyok, ha minden igaz. Az UMC 1. Napja július 1 :)

Szedem az Utrogestant, napi 3x2 adagban, szerintem ez lórúgásnyi, a reggeli kettő minden alkalommal kiüt és alvásra kényszerít, de ennyit mondott a doki, úgyhogy engedelmeskedek.

Már két napja lett pozitív a tesztem, egyértelműen, nem úgy, mint januárban, mikor nagyítóval, zseblámpával kellett keresni a második csíkot. 1 percen belül megjelenő második csík lett, ezért motoszkál bennem a gondolat, hogy nem ketten vagyunk a testemben, hanem hárman.

Szóval visszafogottan örülünk, úgy néz ki a teherbe eséssel nincs gondom, ahogy visszaállt a ciklusom, jött is a pozitív teszt :)

Hétfőn iratok fel még Utrot mert már csak 9 napra elegendő van, meg gondolom megnézi a dokim, hogy jó helyen van-e a mákszemünk. :)

Hihetetlen, nagyon boldogok vagyunk és főleg mert tudom, hogy összeillünk M és én, mert már másodszorra összetalálkoztak a baba hozzávalói 9 hónapon belül, ami az ismerőseim körében nagyon jó aránynak tűnik.

0. Uh-t majd augusztus 2. hetében csináltatunk, reményeink szerint addigra lesz pulzálás is.

Fáradékony vagyok, néha megszédülök, és apró szurkálásokat érzek az alhasamban. M szerint olyan vagyok, mint egy fűtőtest, stabil 37.2-37.3 az ébredési hőm.

Szedem aTrimeszrert és az Inofolicot. A D, E-vitamint egyelőre abbahagytam, majd megkérdezem a dokim, hogy kell-e szedni. 

Hát dióhéjban ennyi :) 

Ezek a 2 nappal ezelőtti (12. dpo-s) tesztjeim. Holnap csekkolom, hogy erősödnek-e.

...avagy innen lehet nagyot esni.

9 napja húzom a csíkot a görbémmel, de már 10.napja hőemelkedéssel ébredek. Hurrá! Ilyenkor jönnek a bebeszélt tünetek, meg az, hogy mindent tünetnek gondolok, pedig hCG még BIZTOS NINCSEN a véremben, ergó nem lehetnek terhestüneteim.

Tök jó, hogy ezt elméletben tudom, de a gyakorlatban mégis produkálok olyan dolgokat, mint a

- fáradékonyság: tegnap délután ledőltem, hogy picit pihenjek, de rám abszolút nem jellemző módon délutáni alvás lett az ejtőzésből, méghozzá két órás. Az a fajta, amikor kifolyik a nyálad, öntudatlanul ébredsz, és nem tudod eldönteni, hogy átaludtad-e a napot, mert kint világos van, vagy csak épp egy pillanatig tartott a szundikálásod.

- mindenféle hasszurka: való igaz, hogy ezt nem csak beképzelem, de ki tudja mit jelez... 

- cici fájdalom: hatalmasak a melleim. Amúgy is, de most méginkább. A mellbimbóim érzékenyek és kemények. Néha annyira fájnak, hogy nem tudok hason feküdni. Pedig szeretek.

- sok fehér, krémes folyás: ilyen szokott lenni minden ciklusvégen, de nem ennyi, mikor terhes lettem sok volt.

Nem, nem, nem és nem akarok reménykedni és csalódni.

De... ahogy közeledik a nemvárt napja, egyre könnyebben elképzelem a hőn áhított második csíkot a teszten...

...a pulzáló szívű embriót az ultrahangos gép monitorán...

...a 12.heti UH képét a hűtőnkön...

...a családtagjaink arcát, amikor elmeséljük, hogy babánk lesz és, hogy nem az első lett volna...hogy megszenvedtünk azért, hogy saját családunk lehessen...

...hogy megtudjuk, milyen nemű lesz a kisbabánk...

...hogy kismama ruhákat vásárolok magamnak...

...hogy ruhákat vásárolok a babánknak...

...hogy folyton csak mosolygok, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül...

...hogy fekszem a kanapén, a férjem ölébe hajtom a fejem és beszélünk a pocakomhoz, miközben nagyokat rugdos a kisbabánk...

...hogy berendezzük a babaszobát...

...hogy megszülöm a gyerekünket és nagyon fáj, de megér minden szenvedést látni az arcát, hallani a hangját, ölelni Őt szorosan magunkhoz...

...hogy a meghatottságtól könnyezünk, mert ez volt minden vágyunk, és már nem kívánhatunk semmit az élettől, mert megvan mindenünk, amire ember vágyhat...

...hogy családdá válunk.