17. Ciklusnapomon tartok és lám, egyértelmű jelek mutatják a sikeres peteérést és a tüszőrepedést. Ezennel a Clostylbegit gondolati síkon való megjelenésétől is búcsút mondhatok (remélem).

Mi kellett ehhez?

Nyugalom. nemrástresszelés. Óh, pedig hogy meg tudtam volna fojtani azokat a kedves ismerősöket, akik azt tanácsolták "csak ne stresszeljetek rá" Mégis igazuk lett. Persze önmagában a rá nem stresszeléstől (basszus, idiótán hangzik bárhogy is írom le) még nem vagyok terhes - legalább is még nem tudok róla - de! a nyugodt körülmények, a stresszmentes napok és a sok-sok szerelem együttlét segítettek abban is, hogy normális hosszúságú ciklusom, (várhatóan 30 napos) egyértelmű jelekkel érkező peteérésem és ovulációm legyen bőséges, 4 napig tartó "tojásfehérje szerű" nyákkal, középidős fájdalommal, 4-5 tizeddel megemelkedett ébredési hőmérséklettel.

A grafikon alatti "Egyéb adatok" táblázatban a szívek az eddigi együttléteket mutatják. (Ovu előtti 3, 2. napon és az ovuláció napján lévő együttlét miatt jó eséllyel megtörténhetett a nagy találkozás ) A sárga háromszögben lévő felkiáltójel a középidős fájdalmat, a zöld növekvő nagyságú függőleges oszlopok a nyák minőségét jelzik. A kék szövegbuborékok pedig az én apró megjegyzéseim az egyes napokon.

Holnap lesz az első házassági évfordulónk, szerdán pedig végre-valahára beköltözünk az új lakásunkba.

Ennyi jó hír el sem fér egy bejegyzésben, de azért remélem kb. 11-12 nap múlva visszajöhetek egy bónusz hírrel. 

Nincs időm a baba témán kattogni, az elmúlt és a következő időszak is minden másról szólt, csak nem a családalapításról. Dobozokból élünk pár napja, mert a földhivatalban bénáznak egy papírral, így nem tudunk költözni. Azért a héten reméljük, végre sikerül nyélbe ütnünk a dolgot. Nagyon nehezen vettük rá magunkat a pakolásra, és biztos vagyok benne hogy ezek után a gyaloggaloppnak nem éppen nevezhető hercehurca után, ami a lakásvásárlással járt, legalább 10 évig hallani sem szeretnék a költözés szót. 

A 10. ciklusnapomon tartok. Pár napja kissé felfáztam. Nagyon hajlamos voltam rá régebben és általában ugyan ilyen lehetetlen időben, mint most is, nyáron, 40 fokban jött ki rajtam. Szerencsére most egy-két házi praktikát bevetve el is múltak a tünetek 2 nap alatt.

A hőgörbémen egyelőre még nem látszik semmi extra. Reflexből nyúlok a lázmérőért reggelente, még félig csukott szemmel. Bevezetem a méréseket a görbémbe a "tervezettbabán". Sokat vagyunk együtt ami nagyon jó, nem azért, mert mindenáron babát szeretnénk gyártani, hanem, mert egymásra vagyunk kattanva. Szedem a vitaminokat és az inofolicot rendületlenül.

...nem tudok, és nem is akarok ennél többet tenni azért, hogy babánk legyen...

El kellett volna mennem vv-re, hormonsort csináltatni, aztán vissza a szuperdokihoz, de mivel késett 5 napot és akkor is furán jött meg - rózsaszínezéssel és görcsök nélkül - nem tudtam melyik napra időzítsem a labort. Időm, energiám pedig szintén nem volt, ezért ez a projekt a következő ciklusra tolódik.

Már ha lesz.

Addig is van időm még picit összeszedni magamat és még egy ideig megúszom a Closty kúrát is, ami amúgy is nagy félelmem. Ha egyáltalán lesz rá szükség, ugyanis spontán peteérést produkáltam az előző ciklusban.

Mára ennyire futotta. Megyek vissza a dobozaink közé. Ha lezárhatjuk az életünknek ezt a (nem túl jó) szakaszát és végre fellélegezhetünk a saját otthonunkban, talán hozzánk is beköszönt a csoda, és megtapasztalhatjuk, milyen érzés szülőknek lenni.

Nem félek attól, hogy ez nem következik be, és már az sem keserít el, ha nem most azonnal lesz így. Addig is berendezkedünk az új helyünkön, kicsinosítjuk a kis szerelmi fészkünket, és kiélvezzük a még kettesben eltölthető időnket.

P.s.: drága legeslegjobb barátnőm világra hozta kisfiát szerdán. Gyönyörű, tökéletes, makk egészséges kisbaba. Mindketten jól vannak. Én meg büszke vagyok, és örülök, hogy lesz kin megtanulnom mindent! :)

13.dpo.

Nincs mit hozzáfűzni.

A héten volt a szülinapom, egy előző bejegyzésben említettem a "határidőket" amiket kitűztem magam elé célként, hogy meddig kéne teherbe esnem. Na ez volt az első. Hát ez így szörnyem hangozhat, pedig kizárólag azért van így, mert már rettenetesen vágyunk arra a férjemmel, hogy babánk legyen.

Összesűrűsödtek a dolgaink mostanában, így talán annyira nincs időm kattogni azon, hogy vajon sikerült-e, na meg már semmibe nem merem nagyon beleélni magam. Sokaknak a pozitív teszt után jön a mennyország, a határtalan boldogság, de nekem, nekünk akik már megtapasztalták a pokoli veszteséget, idegőrlő várakozás időszaka ez, az első vizsgálatig, sőt talán az egész várandósság alatt. 

A férjem az előző terhességet biztosra vette. Napokkal a pozitív tesztjeim előtt mondogatta, hogy ő nem izgul, mert biztosan tudja, megfogant a babánk. Most óvatosabban mond ilyeneket, nehogy csalódjunk ha mégsem (bár az utóbbi időszakban már a csalódás is egyre könnyebben megy, ha lehet ilyet mondani)  Kérdezgetem, mit érez, ilyenkor általában azt kapom válaszul hogy inkább igen (sikerült) mint nem, de majd meglátjuk.

Van pár "tünetem" is. Persze tudom, hogy a terhestüneteket a hcg jelenléte okozza, ezért ezek még biztosan nem terhestünetek, bőven lehetnek pms tünetek is... de!... azért leírom, ha sikerült, ha nem, a későbbiekben támpont legyen. Tehát, egy pár napja nyilallgat a bal petefészkem körül, fehér, krémes folyásom van, néha mindjárt megjön érzés, és fájnak a cicijeim akkor, ha hason fekszem. Az előző terhességet megelőző ciklusokban a nemvárt napja előtt mindig barnázgattam, kivéve amikor terhes lettem. Egyelőre ennek sincs jele. Kopp-kopp.

Holnap utánra nem várom. A legjobb barátnőm a napokban fog szülni, neki már elég terhes a terhesség, megbeszéltük, itt az ideje, hogy átadja nekem a szerepét... Remélem itt van velünk Zsombor, vagy Janka.

Vagy akár mindketten. :)

Az apró öröm is öröm, még akkor is ha icipicire zsugorodik a rengeteg hatalmas jó hír mellett, amik a napokban kerültek nyilvánosság elé. Baba születések, pozitív tesztek... szerencse, hogy az utóbbi időben megtanultam értékelni az élet kevésbé gigantikus ajándékait, jelen esetben a felfele megindult ébredési hőmet és hogy lehet BIZTOS volt peteérésem.

Ma voltam a mammutos Centrumlabban, hogy kiderítsem van-e ciszta, vagy tényleg a progi okozza a magas hőmet. Tök jófejek, mert 24 órán belül igérik az eredményt, én eddig voltam ott vérvételen kb 15x (nem túlzok) és mindig 5 órán belül megküldték a leleteket. Most pedig még egy 10%-os törzsvásárlói kártyát is kaptam, így a kövi alkalommal már 15% kedvezményem lesz (az online jelentkezőknek jár 5%) Így még a laboros csaj bénázását is elnézem, aki úgy szedte ki a vénámból a tűt, hogy végigkarcolta a kezem. Grrrrr...

Az eredmény:

Progeszteron: 27,9 nmol/L tehát megérett, megrepedt! Most várunk :) lehet hogy megúszom a Clostyt...? Nagyon örülnék neki!!! Most már biztos vagyok benne, hogy hű leszek a Trimeszterhez és az Inofolichoz, mert hiszek abban, hogy ezek segítettek. Azt hiszem itt az ideje pozitívan gondolkodnom a baba témáról. Végre visszakaptam a reményt...!

Egyébként itt a babyboom, ez tény, a gyakorin és más fórumokon is ahol olvasgatok pozitív hullám van! A mammutban a vérvétel után 10 kismama jött szembe velünk, és még ki tudja mennyi volt azokon kívül akiknek látszott is a pocakján, hogy babát várnak?! Remélem hamarosan hozzánk is bekopogtat a gólya :)

 Még 2 hét és költözünk az álomlakásba, hihetetlen hogy így elszaladt az idő. Februárban voltunk először megnézni és ha nem szórakoznak ennyit a banknál és az elején kiderül, hogy nem kaphatunk a lakásra CSOK-ot (egyébként hála az égnek) akkor már ott lakhatnánk. De kár a múlton rágódni, most már az utolsó napjainkat töltjük a "régi" helyünkön. Nemsokára hátrahagyjuk a rossz emlékekkel együtt, és tiszta lappal indítunk ketten. Aztán reméljük nem is olyan sokára már hárman. :)