Mint egy EKG... már várom, hogy holnap ismét lezuhanjon a hőm. Jó játék ez. Csak arra lennék kiváncsi, meddig fog tartani, és mikor jön meg. A kettővel ezelőtti ciklusomban így lett ciszta a domináns tüszőből... remélem hasonló jó dologra számíthatok most is.

Tegnap este ismét sikerült kiborulnom. Ilyenkor nem tudok mit csinálni, gombóc nő a torkomban és fojtogat... az ok pedig, az értheteten, nyomorult ciklusom (biztos én nem vagyok elég türelmes ahhoz, hogy kivárjam azt hogy helyreálljon a rendszer, végül is még csak négy hónap telt el a missed ab óta)... de miért is szakadt el valójában a cérna? Hát ezért:

Ennyit a megrepedt tüszőről, hogy helyreállt a ciklusom... ilyenkor jut eszembe, hogy már 25 hetes, gömbölyű pocakos kismama lehetnék, érezhetném, ahogy rugdos az első kisbabánk a hasamban... felerősödik a veszteség érzés, reménytelennek tűnik a próbálkozás és abba menekülök, hogy vissza szeretném kapni az előző terhességemet, a kis embriót akit sosem láttunk. Tudom hogy erősnek kell lennem, tovább kell lépnem... hogy valamiért most ilyen megpróbáltatások elé állít az élet... És valójában hálás vagyok azért mert ilyen férjem van, akit ugyan olyan nagy veszteség ért mint engem, mégis erős maradt és tartja bennem a lelket. 

Senkinek sem lehet tökéletes élete. Nekünk az lenne ha sikerülne teherbe esnem és meg is szülhetném a babánkat.

Tökéletes lenne.

Középidős fájdalom és tojcsis nyák: pipa, a görbém alakul, bár nem vagyok igazán elégedett a 36.8-as hőmmel, de hátha még megerölteti magát a szervezetem és kicsikarhatok egy-két tizeddel magasabb ébredési hőmérsékletet magamból a napokban... Az ovu tesztből semmi nem derült ki ebben a ciklusban, maximum csak annyi, hogy nincs értelme pénzt költenem rá... nem is fogok.

 A görbe szerinti termékeny napok közül, a baba szempontjából fontos együttléteink június 6-án, 8-án és 9-én voltak. Azt hiszem, ha tényleg megérett a pete és megrepedt a tüsző, már "csak" várnunk kell, hogy összetalálkoztak-e a dolgok.

Ha lesz következő ciklusom, úgyis egy teljesen új, mérföldekkel jobb élethelyzetben leszünk, kiegyensúlyozottan, kettecskén az új álomlakásunkban, a kedves, törődő, új nőgyógyászomhoz is látogatást teszek majd az új labor eredményekkel, és ha szükséges clostyt kapok.

Mától iszom a palásfű teát. Az előző sikeres ciklusban is ittam, de eddig nem mertem újra alkalmazni, babonából. Közben rájöttem, hogy nem vagyok babonás, úgyhogy mától legurítom a torkomon a "kellemes" ízű löttyöt, méghozzá napi 2 bögrével, mert szerintem nagyonis szüksége van a progeszteronra a szervezetemnek. Ott csücsül a gyógyszeres dobozban 3 bontatlan doboz Utrogestan... iszonyat nehéz türtőztetni magam, hogy ne vegyek be abból párat, de ugye nem kezdhetek ilyen magán action-be. Olyan vagyok mint egy drogfüggő... az előző ciklusban is kapva kaptam az alkalmon és az emelkedett HCG szintes vérvétel napján be is kapkodtam az Utrókat...

De aki a kicsit nem becsüli...

Tegnap délután volt némi barnázásom, ami rám hozta a frászt, úgyhogy felcsaptam a netlexikont és ezt találtam:

"A barnázás, amely a ciklus közepén vagy a következő esedékes menstruáció előtt 10-14 nappal jelentkezik, szintén normális. Ez a barnázás az ovulációs barnázás. Egy enyhe ovuláció alatti barnázás a kiváló termékenység jele. A ciklus közepén történő barnázásnak két oka ismert:

- Amikor a petesejt kitör a tüszőből, ilyenkor kis vérzés előfordulhat.

- Amikor ovulációkor egy hirtelen, rövid ideig tartó ösztrogén szint emelkedés történik, ami arra készteti a nyálkahártyát, hogy egy kis része ledobódjon."

Hogy mégse legyek teljesen nyugodt, más oldalakon is kerestem magyarázatot a történtekre:

"A barnázás oka lehet (...) hormonhiány a normálishoz képest, ez terméketlenséggel járhat (...) igen ritka esetben mioma vagy más szervi elváltozás."

Minden reményem a palástfű kúrában van most. Progeszteront ide, de gyorsan!

Hogy valami cukival is előrukkoljak  néha, leírom mi történt velem tegnap.

Egy három éves kisfiúra vigyáztam pár órát. Miközben az ebédjét készítettem elő, váratlanul olyan kérdést tett fel nekem, amitől nagyon megilletődtem. A kisfiú, nevezzük Máténak, arról érdeklődött, van-e kisbaba a hasamban. Na már most nem vagyok olyan hatalmas és kerek pocakkal megálldva, hogy egy három éves gyerek arra következtessen, hogy terhes vagyok... van egy kis husim de inkább csípő tájékon, ami csöppet sem hasonlít egy terhespocakra. Mondtam Máténak, hogy nem tudom, lehet hogy hamarosan lesz majd baba a hasamban. Erre ő megállapította, hogy addigra ő már 4 éves lesz (októberben tölti a négyet) és kérte, hogy majd jöjjek hozzá akkor is, ha már megszületik a babám.

Vajon a gyerekek megérzik ezeket a dolgokat? Vagy csak hallott pocakban lakó babákról mostanában? Vagy van a közelében valaki akinek kisbabája lesz, és csak amiatt kérdezte, mert foglalkoztatja a téma? Nem tudom...

...de remélem, hogy az első.

...a kiszámítható, egyértemű, gyönyörű görbés, össze nem téveszthető középidős szurkákkal és termékeny nyákban bővelkedő peteérésem... 

Megígértem magamnak, hogy nem görcsölök, elengedem a baba témát, csak magunkra koncentrálok.

De nem megy.

Minden reggel késztetést érzek, hogy megmérjem a hőmet, 2 napja csinálom az LH teszteket, figyelem a nyákot hogy alakul...

Még mindig nem tetszik a görbém, nem érzek ovus fájdalmat és nincs meggyőző nyák sem. Lassan 4 hónapja volt a missed ab. Kilencedik hónapja próbálkozunk. Nem adhatom fel, tudom, hogy sikerulülni fog. 

Elkezdtem a második doboz Trimesztert, és nagyon bízom a csodatevő hatásában... rendületlenül szedem a vitaminjaimat, iszom dupla adag Inofolicot, naponta vagy maximum egy nap kihagyással együtt is vagyunk, persze nem csak a baba miatt, hanem mert szeretünk együtt lenni.

Bízom a következő napokban, hogy beindul a ciklusom normális működése, hogy használni kezd a sok csodaszer és a diéta. Júliusban mennem kell újabb nőgyógyászati vizsgálatokra, vérvételre és endokrinológushoz is. Ha nem lesz értékelhető görbém és hormon leletem, az azt jelenti, hogy nincs peteérésem, és akkor Clostyt fogok kapni, ami elvékonyíthatja a nyálkahártyát, és időzített együttlétekre kényszerít.

Féltem ettől a férjemmel való kapcsolatunkat... ráadásul, ha túlstimulálnak cisztás is lehetek... nem szeretnék ide jutni, remélem elkerülhető lesz.

Azt álmodtam, hogy pozitívat teszteltem és elkezdtem szedni az Utrot, de nem mondtam el senkinek, mert rettegtem attól, hogy elvetélek. Nagyon rossz érzés volt felébredni és tudatosítani magamban, hogy ez csak álom volt és egyelőre nemhogy pozitív tesztről nem beszélhetünk, a reggeli mérés alapján még peteérésem sem volt... egyelőre maradnak nekünk az álmok, és a reménykedés.

Hiába a szép görbe, hiába az emelkedett HCG, hétfőn megjött. A baj csak az, hogy megint hittem benne, hogy beleéltem magam, aztán jött a hatalmas pofáraesés, a full negatív tesztek...  Ez a missed ab utáni második ciklusom.

Meglátjuk mit hoz a június. Költözést biztosan, ugyanis tegnap óta lakástulajdonosok vagyunk. Ez most picit eltereli a gondolataimat a baba témáról. Hőmérőzök tovább, hogy lássam, van-e peteérésem, de ebben a ciklusban nem megyek semmilyen vizsgálatra, vérvételre. A következőben, (ha lesz) úgyis vissza kell mennem a nőgyógyászomhoz 3., 21.napi eredményekkl. Majd kiderül... addig is várunk, szeretjük egymást ahányszor csak lehet, költözünk és élvezzük a nyarat.

Lassan az összes várandós ismerősöm megszül... először egy középiskolai ismerősöm, őt követi majd a legjobb barátnőm, utána az unokahúgom, majd a férjem középiskolai osztálytársa és a kolléganőm... közeledik a szeptember is, amikor én szülhettem volna meg az első babánkat.

Folyton újabb és újabb időpontokat tűzök ki magam elé, hogy meddig kell teherbe essek, azzal biztatom magam, hogy "addigra" biztos terhes leszek már... az első ilyen időpontot már a missed ab utáni napokban kitűztem. Azt gondoltam, az első ciklusomban összejön a baba. De meg sem jött 8 hétig így ezt be is bukam hamar... aztán hogy most sikerül (az első ciklusban) és akkor a 12. hetet pont a házassági évfordulónkon fogjuk betölteni, milyen jó időzítés lenne akkor bejelenteni, hogy bővül a családunk... hát sajnos ez is csak egy kósza gondolat marad... most 2 időpont lebeg a szemem előtt. Június vége, a szülinapom... csodás ajándék lenne a pozitív teszt... 

A legvégső pedig a szeptember... hogy mikor az első babánk születhetett volna, már legyen a hasamban egy új baba. Hogy legyen reményünk, hogy aznap ne bánkódjunk, hanem bizakodva nézhessünk előre annak tudatában, hogy nemsokára szülők lehetünk.

De ezeket a dolgokat nem tudjuk időzíteni, szabályozni, így csak a remény marad nekünk, hogy hamarosan sikerülni fog és újra nagyon boldogok lehetünk.